Profi vs. amatőr: Miben különböznek?

Régi barátom, Herb True izgalmas gondolatokkal ugrott be az irodámba. Akadnak emberek, akiknek a társaságában mindig felvillanyozódsz. Olyan személyek ők, akiket elsősorban a gondolatok és embertársaik érdekelnek – és Herb is közéjük tartozik.

Herb szerint a profi nem megfelel a mércének, hanem saját mércét alkot, bármilyen területen dolgozik. A profivá válás felé ugyanakkor az első lépés a szabályok elsajátítása. Az amatőr viszont nem ismeri a szabályokat, és ami még rosszabb, annak sincs tudatában, hogy nem ismeri őket.

Amikor az amatőr kudarcot vall tevékenységében, annyit mond: „Nos… a dolgok már csak így mennek.” Az amatőr megleli a módját, hogy külső indokokat találjon a kudarcaira. Sikerei okát rendszerint önmagában keresi, kudarcait azonban külső okokkal magyarázza. A profi ellenben felelősséget vállal a cselekedeteiért.

Hallottam egy történetet egy amerikaifoci-edzőről, akinek a csapata egymás után négyszer nyert. Amikor a riporterek a titka felől faggatták, az edző részletekbe menően beszámolt ragyogó módszereiről edzői gyakorlatában, a játékosok kiválasztásában és a tehetségkutatásban. A következő héten a csapata veszített. Amikor rákérdeztek ennek okára, az edző annyit felelt: „Esett az eső.” Mire az egyik riporter visszakérdezett: „Csak az ön csapatára?” Egy vérbeli profi az edző helyében így felelt volna: „Tegnap ők jobb csapatot küldtek a pályára, mint mi.” Az amatőr azonban folyton mentségek után kutat, arra fecsérli az idejét, hogy a külvilágban keresgél indokokat a kudarcaira. Pedig a kudarcokat is könnyűszerrel felhasználhatná annak érdekében, hogy legközelebb sikert érjen el, ha végre elhatározná, hogy profivá válik és megtanulja a szabályokat.

A vérbeli profi határozott, minden részletében kidolgozott és működőképes viselkedési kódexszel rendelkezik. Valahányszor a viselkedési kódexét sértő élethelyzettel szembesül, kitér előle. Nem kell tehát tétlenül ücsörögnie és töprengenie a helyzeten, vagy megpróbálkozni a szépítgetésével, netán mentségeket keresni olyan cselekedetre, amelyekről nagyon jól tudja, hogy nem lett volna szabad elkövetnie őket – a profi állhatatosan kitart viselkedési kódexe mellett. Tegyük fel például, hogy az illető a politika berkeiben vagy a rendőrség kötelékében tevékenykedik. A kódexe megtiltja számára, hogy bármiféle megvesztegetést elfogadjon. Ha valaki kenőpénzt kínál neki, kapásból elutasítja. Az összeg lényegtelen: mit sem változtat a dolgon, hogy öt vagy ötmillió dollárról van szó.

A profi további ismertetőjegye, hogy mindig igyekszik különbséget tenni a sürgős és a fontos teendők között. Meglehet, hogy valami igen sürgős, vagy legalábbis annak tűnik – de vajon igazán fontos is? (A fontosságot itt a maradandó és jelentőségteljes értelemben használjuk.) Vagy ez a látszólagosan sürgős dolog alig több időrabló tényezőnél? Napközben végzett valamennyi cselekedetünk vagy célirányos, vagy feszültségoldó jellegű, vagy fölösleges. A profi ésszerű egyensúlyt tart közöttük, éspedig azáltal, hogy gondoskodik róla, hogy a munkára szánt időt valóban végigdolgozza. A profi egyaránt évezi a munkáját és a szabadidejét.

Semmiféle választott tevékenységében nem hajlandó megfelelni a mások által megszabott mércének, hanem saját mércét állít fel magának. És tisztában van vele, hogy egy napon az általa alkotott irányelveket is éppúgy érvénytelenítik, ahogyan ő maga teszi azt a korábbi irányelvekkel.

- Earl Nightingale -